Ki emlékszik az 1998-as választásokra? Na nem a főhadszíntérre, hanem két mellékhadszíntér és két radikális mellékszereplő esetére: Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében meg kellett ismételni az első fordulót (akkor még két fordulós volt a választás, és legalább 50%-os részvétel volt az érvényesség feltétele), és ennek következményeként két hétig nem lehetett tudni, hogy a MIÉP és a Munkáspárt bejutott-e, vagy sem – végül előbbinek sikerült, utóbbinak nem.

Könnyen lehet, hogy az idei választás több szereplőjére is hasonló, ha nem is két, de szűk egy hétre elnyújtott izgalmak várnak. Ott vannak egyrészt az 5/10 százalékos küszöb környékén versenyző csapatok, ha a vasárnap megszámolt szavazatok alapján nem kerülnek egyértelmű távolságba a küszöbtől (akár alá, akár fölé). Másrészt ott vannak azok az egyéni versenyzők, akik a vasárnap megszámolt voksok alapján nem tudhatják biztosan, nyerik-e a választókerületet.

Hogy miről beszélek?

Arról a legalább 250, legfeljebb 330 ezer választópolgárról, akinek az 500-660 ezer szavazata még hiányozni fog a teljes képhez a vasárnapi számolás végeztével (a levélben, csak pártlistára szavazókat ide nem értve). Ez a sokaság három halmazból tevődik össze:
- az átjelentkezéssel, az országon belül, de hazai választókerületüktől távol szavazókból (ők vannak a legtöbben);
- a külképviseleteken szavazókból;
- és azon szavazókörök helyi szavazóiból, ahova az előbb említett két kategória szavazólapjait bekeverik, miután megérkeztek.

Az első halmazban 200.041, a másodikban 58.310 fő szerepel – 2014-ben körülbelül 128 ezren, illetve 28.152-en voltak, azaz jelentősen bővült mindkét csoport. Hogy mennyien mennek el végül szavazni, azt nem tudjuk, de aki van annyira tudatos, hogy foglalkozzon az átjelentkezéssel/külképviseleti bejelentkezéssel, az valószínűleg jóval elszántabb a szavazásra, mint az átlagos választópolgár. Jó viszonyszám lehet, hogy 2014-ben a külképviseleteken végül 24.119-en szavaztak az előbb említett 28.152-ből, a 86%-os részvételi arányuk messze felülmúlja a teljes népesség 61,24%-os mutatóját. A harmadik halmaz vizsgálatához megnéztem a 18 fővárosi és 25 véletlenszerűen kiválasztott választókerület érintett szavazókörének 2014-es részvételi adatait, ezek alapján a négy évvel ezelőttivel egyező részvétel esetén 40-50 ezer szavazatról beszélünk.

Hogy mekkora súlya van ennek a 250-330 ezer egyéni, és ugyanennyi listás szavazatnak? 2014-es részvételi hajlandóságot feltételezve 5-6 százalékpontnyi.

2014-ben az általam vizsgált 43 (18 budapesti + 25 nem budapesti) választókerületben jellemzően a teljes leadott szavazatmennyiség körülbelül 3 százalékát tették ki a később számolt voksok. Voltak azonban olyan választókerületek, ahol a 4 százalékot is elérték:
Budapest 1. vk.: 6,6%
Budapest 5. vk.: 6%
Budapest 3. vk.: 4,8%
Budapest 7. vk.: 4,7%
Budapest 6. vk.: 4,5%
Budapest 4. vk.: 4,4%
Budapest 2. vk.: 4,3%
Baranya 1. vk.: 4,3%
Csongrád 2. vk.: 4%

Azt gondolom, hogy idén a négy évvel ezelőttinél is nagyobb százaléka marad megszámolatlanul a szavazatoknak vasárnap éjjel, hiszen 2014 óta:
- csökkent a választásra jogosult, magyarországi állandó lakhellyel rendelkező választók száma (elsősorban azért, mert többen haltak meg, mint amennyien betöltötték a 18. életévüket);
- ennek ellenére jelentősen nőtt az átjelentkezéssel szavazók száma;
- szintén jelentősen nőtt a külképviseleteken szavazók száma.

Szerintem nem egy és nem kettő olyan választókerület lesz, ahol a vasárnapi számolás alapján nem lehet megmondani, kié a mandátum. Sőt, azt sem tartom kizártnak, hogy olyan mennyiségű lebegő körzettel (meg párttal, ugye) búcsúzzon a vasárnap, hogy az egész választási eredmény értelmezésével is meg kelljen várni az április 14-i Végső Nagy Számolást.

(A magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkező, levélben és kizárólag listára szavazó választópolgárok voksaira, illetve azok feldolgozásának sebességére nem tér ki a poszt.)